A kaszinótojás keményre főzött tojások, amelyeket meghámoztak, kettévágtak, majd egy krémmel töltöttek, amelyet a tojássárgákból és más összetevőkből, például majonézből és mustárból készítettek. Általában hidegen fogyasztják köretként, előételként vagy főételként összejöveteleken vagy partikon. Az étel eredete a főzött, fűszerezett tojások receptjeiben látható, amelyeket már az ókori Rómában szokás szerint első fogásként tálaltak. Az étel népszerű Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában. A kaszinótojás nyomába eredhetünk az ókori Rómáig, ahol fűszeres szószokkal fűszerezték a főtt tojásokat, majd előételként tálalták az összejöveteleken és ünnepi lakomákon. A tojások tálalása vendégek szórakoztatásakor annyira általános volt a gazdag rómaiak körében, hogy még egy mondásuk is volt rá, az 'ab ovo usque ad mala', ami azt jelenti, hogy 'tojástól almáig', vagyis az étkezés kezdetétől a végéig. Az első ismert kaszinótojás recept, amely a modern kaszinótojásokra leginkább hasonlít, a spanyolországi Andalúziából származik, és a 13. században írták. Az angol fordítása egy névtelen 13. századi andalúz szakácskönyvben található recept szerint a főtt tojássárgákat korianderrel (koriander), borssal és hagymalével keverték össze, majd megverték murri-val (árpából vagy halból készült fermentált szósz), olajjal és sóval. A keveréket az üreges tojásfehérjékbe töltötték, majd a két tojáshemiszférát egy kis pálcával összetűzték és borssal megszórták.